újra tisztem tettem a Nyírségben, ma egyébként ez volt az utolsó napos csücsök az országban, és egy negyedórás napfürdő is jutott orcámnak (mielőtt rossz buszra szálltam és szétloholtam Nyíregyházát meg a kényelmes elérem a vonatot-terveim), és végül haza is jutottam (a dugóval megtelelt Budapesten keresztül ez egyébként nem elhanyagolható teljesítmény, tudod, leesett 10 csepp eső-
a vonatutakat akármilyen hosszúak amúgy nagyon szeretem, ezt én már akár hobbinak is nevezném, annyi, de annyi érdekfeszítő dolgot bírok tenni alatta, de tényleg, ez nem vicc. most pl végig dolgoztam, a legvégén megoldottam egy függő kérdést, olvastam is pár oldalt, és mindettől szuperül feltöltődtem, jobban, mint az ötnapos "szanatóriumtól", pedig abból aztán meríthettem volna. de valahogy tényleg az motivált, hogy mindjárt hazaérek, és hogy ez jó.
mostantól még van két előadásnapom, lesz két két/háromnapos képzésem, meg nyolc vizsgám január végéig, azonkívül munkaszezon van ezerrel, nem beszélve a kéthetenként programot szervező családról, sajnos túl sokuk nyugdíjasként lógatja a lábát, és mint tudjuk az a második ifjúkor, vagy mi, s mint olyan, bulizni kell. (mindenki 60 meg 70 meg 40évesházas, huhh)
rájöttem ottan arra is, hogy jó irányba haladok, csak nem elég céltudatosan, ez mindenképpen megérte, a csoporttársaim meg egy csudák, okosak, mint a nap, meg jóravalók, ami ritka ilyen koncentrációban, szóval jó ez. azonkívül a külföldi oktató szorgalmazta, hogy menjek hozzájuk egy félévre meg gyakorlatra, ami nagyjából várható is, ha ezt az önköltségi rendszert képesek bevezetni az esetemben is jövőre. ugyanis ha minden hónapban 8ezerrel lesz kevesebb a fizetésem januártól, akkor nagyjából ezt az "ingyenes" képzést is feltehetem a polcra, nemhogy.
nagyon haragszom egyébként a világra, mert TÉNYLEG nem lesz jobb, vagyishogy tényleg lefelé megy minden, ezt most számokba öntve is volt szerencsém megérteni.
de attól még érezhetem percekre jól magam, főleg így hazaérkezéskor, hihi.
a vonatutakat akármilyen hosszúak amúgy nagyon szeretem, ezt én már akár hobbinak is nevezném, annyi, de annyi érdekfeszítő dolgot bírok tenni alatta, de tényleg, ez nem vicc. most pl végig dolgoztam, a legvégén megoldottam egy függő kérdést, olvastam is pár oldalt, és mindettől szuperül feltöltődtem, jobban, mint az ötnapos "szanatóriumtól", pedig abból aztán meríthettem volna. de valahogy tényleg az motivált, hogy mindjárt hazaérek, és hogy ez jó.
mostantól még van két előadásnapom, lesz két két/háromnapos képzésem, meg nyolc vizsgám január végéig, azonkívül munkaszezon van ezerrel, nem beszélve a kéthetenként programot szervező családról, sajnos túl sokuk nyugdíjasként lógatja a lábát, és mint tudjuk az a második ifjúkor, vagy mi, s mint olyan, bulizni kell. (mindenki 60 meg 70 meg 40évesházas, huhh)
rájöttem ottan arra is, hogy jó irányba haladok, csak nem elég céltudatosan, ez mindenképpen megérte, a csoporttársaim meg egy csudák, okosak, mint a nap, meg jóravalók, ami ritka ilyen koncentrációban, szóval jó ez. azonkívül a külföldi oktató szorgalmazta, hogy menjek hozzájuk egy félévre meg gyakorlatra, ami nagyjából várható is, ha ezt az önköltségi rendszert képesek bevezetni az esetemben is jövőre. ugyanis ha minden hónapban 8ezerrel lesz kevesebb a fizetésem januártól, akkor nagyjából ezt az "ingyenes" képzést is feltehetem a polcra, nemhogy.
nagyon haragszom egyébként a világra, mert TÉNYLEG nem lesz jobb, vagyishogy tényleg lefelé megy minden, ezt most számokba öntve is volt szerencsém megérteni.
de attól még érezhetem percekre jól magam, főleg így hazaérkezéskor, hihi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése