az évi egyszeri futóverseny azért olyan szomorú, és nem térek napirendre fölötte, amíg el nem döntöm, mi a fontosabb, nyavajás fejbeverés, mert fél órával az esemény bekövetkezte előtt egy megkergült kisfiam volt, boldogan repdesett, puszikat osztott ezerrel, hogy holnap ő a többiekkel együtt futhat végre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése