beteg volt.
hétfőn nem akart enni. ahogyan ez a jótékony ovihatásnak köszönhető, manapság minden étel a válogatás tárgya. anyai énem ugyan gyanakodott, de a dolgoznimenős énem evést kiáltott.
11kor hívott a fél világ meg az ovi, hogy hányt.
aztán jobban lett.
aztán másnap lázas, nagyon.
aztán két napra szinte semmi.
aztán csütörtökön a 39-et ütöttük. aztán pénteken a 39,5-öt.
az úgy pontosan elég rossz volt.
aztán antibigyó, ima, és elmúlt. reggel szépen 36,4, és azóta csak lejjebb.
a múlt hét eleve úgy telt, hogy volt egy szép nagy sor munka, ahol és amin és ott kellett és itthon nem lehetett lennem.
így hát - az utóbbi másfél évnyi szériát tekintve nem egyedülálló módon- megkaptam a háttérországból is a de szar anya vagy-jelzést. (ami egyébként nem igaz, tudom.)
csakhogy ez g feje felett hangzott el, aki 39,5-tel feküdt a mondó mellett.
így hát tegnap és ma a gyerekem azt hajtogatta, hogy
1. világgá megy
2. utál engem
3. mindenkit utál
és újra meg újra nagyon haragszik.
kezelem, kezelem, beszélek vele, kiabáltatom, játszunk, de olyan ez mint egy méreg, bevette.
én emlékszem az ekkora önmagamra.
nem vagyok képes leírni, mi van bennem- annyit nyünnyögök ide és ez is olyan hiábavaló, félreérthető, tehetetlen.
hétfőn nem akart enni. ahogyan ez a jótékony ovihatásnak köszönhető, manapság minden étel a válogatás tárgya. anyai énem ugyan gyanakodott, de a dolgoznimenős énem evést kiáltott.
11kor hívott a fél világ meg az ovi, hogy hányt.
aztán jobban lett.
aztán másnap lázas, nagyon.
aztán két napra szinte semmi.
aztán csütörtökön a 39-et ütöttük. aztán pénteken a 39,5-öt.
az úgy pontosan elég rossz volt.
aztán antibigyó, ima, és elmúlt. reggel szépen 36,4, és azóta csak lejjebb.
a múlt hét eleve úgy telt, hogy volt egy szép nagy sor munka, ahol és amin és ott kellett és itthon nem lehetett lennem.
így hát - az utóbbi másfél évnyi szériát tekintve nem egyedülálló módon- megkaptam a háttérországból is a de szar anya vagy-jelzést. (ami egyébként nem igaz, tudom.)
csakhogy ez g feje felett hangzott el, aki 39,5-tel feküdt a mondó mellett.
így hát tegnap és ma a gyerekem azt hajtogatta, hogy
1. világgá megy
2. utál engem
3. mindenkit utál
és újra meg újra nagyon haragszik.
kezelem, kezelem, beszélek vele, kiabáltatom, játszunk, de olyan ez mint egy méreg, bevette.
én emlékszem az ekkora önmagamra.
nem vagyok képes leírni, mi van bennem- annyit nyünnyögök ide és ez is olyan hiábavaló, félreérthető, tehetetlen.
2 megjegyzés:
Sajnálom, hogy így érzel, és még inkább sajnálom, hogy nem kapsz támogatást a háttérből. Kitartás!
Jaj, de nemjó dolgok ezek (legalább a 36,4 az jó).
Megjegyzés küldése