„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2010. november 15., hétfő
süttem
süttem süteményet béradományba, vagymi, ilyennel tengetem triplán nemlétező időmet. de mivel impozáns a végeredmény (és a próbaporcukrot is sikerült nagyjából kiiktatni a tetőket illetően), hát legyen itt.
helyesebben: süttünk, merthogy g is nagyon akkurátusan részt vett a munkában, kiváló kiszúró, nemkülönben énekes, illetve lisztező.
hümm, az énekre sajnos nem emlékszem :( mindig van mit :) a dicséretet köszönjük. az alsó kép jobb fölső sarkában éppenhogy láthatók az általa később aszpirinnek elnevezett kicsi kerek plecsnik, azokat teljes egészében ő gyártotta, töméntelen mennyiségben :) sütizni / lisztezni / matatni bármikor rá lehet venni :)
4 megjegyzés:
Nyamm, gyönyörűek! :) és mit énekelt munka közben (úgy is mint munkadal) a kissrác, szabad megtudni?
Szépek! És milyen ügyes, hogy segített :-).
hümm, az énekre sajnos nem emlékszem :( mindig van mit :)
a dicséretet köszönjük.
az alsó kép jobb fölső sarkában éppenhogy láthatók az általa később aszpirinnek elnevezett kicsi kerek plecsnik, azokat teljes egészében ő gyártotta, töméntelen mennyiségben :)
sütizni / lisztezni / matatni bármikor rá lehet venni :)
Aszpirin, hehe :)))
Megjegyzés küldése