vatta, de nem szakáll

három nap alatt négy vendégség után a negyedik nap semmittevés - megfizethetetlen.

azt az idillt még nem sikerült elérnem, hogy munkadolgokról gondolatfoszlányok ne törjenek be a jól szervezett semmibe, de ezeket módszeresen nyakon csípem, felteszem a Majd-polcra, és szevasz - már itt sincsenek. ebből a módszerből kellene január 4-től egy igazi élhető rendszert fejlesztenem.

csak 23-án díszítettük a fát, köszönjük, ez is épp elég volt, utolsó aznapi leheletünket erre áldoztuk. elképesztően nagy minden irányban, tök szép minden irányból, szóval elfért rajta MINDEN díszünk. életünkben először kikötöztük, de neki ez jár. viszont emlékeztetőnek ideírom, a tavaly vett melegfényű égősor ezerszer szebb lenne, kérlek jómagam, ne felejtsem el, mert ettől a korábbi hidegfényűtől kifolyik a szemem!

anyukáméknál kezdtünk úgynevezett "ugorjatok át délután, nem főzünk" meghívásra 5-8-ig. a tesóim egyike hetek óta pörög a szervezésen, minden nagyon klappoljon, szerencsésen balanszírozzák egymást másik tesómmal, aki határozottan hisz a nyugi, minden rendben lesz, nem kell annyit pattogni készülésben. jó is volt, estére kissé elfáradva, de kitartóan megszentestéztük magunkat. 

másnap délben anyósomékhoz mentünk ebédelni, majd kiderült, délután (a következőnapi főzésre szánt időben) szívesen megnézik a fánkat. ez ugye, minthogy egy élő traffic jam, amiben élünk, kb. egyórányi pakolást takarást, rendezést jelent (jelentem, a hálószoba-nappali-dolgozónkban áll a fa...), feljöttek, 15 perc csacsogás, lementek, visszarendezés, sütikészítés...

karácsony másnapján nagynénémnél gyűlt össze a nagycsalád - ez egy jó találmány, amúgy. pihenőt nem érzékeltünk, miután batyus buli volt, mindenki főzött-sütött és vitt. annyit amúgy, hogy vélhetőleg mára is mindannyian jóllakhattunk volna vele. kellemesen bárgyúak ezek a találkozók, most mindenki inkább csak ült és bámult. pörögni a két gyerek meg a két kutya pörögtek - érdekes dinamikák ezek, akárhogy is jó látni a körforgást.

és ma a dolcsefárniente, jó, elég is, maradékevés, olvasás (egy hét alatt a második lötyikönyv, tökéletes), amit meg-megszakítok egy-egy félig megnézett Jean Austen-filmmel, meg rílszekkel, ahol MÁSOK diklatterelik a lakásukat, meg MÁSOK sütnek-főznek.

a karácsony előtti hónap hajtása után megállapítom, minden percet megért az ajándékokkal bíbelődnöm. és jó volt, hogy több részletben csomagoltam. és egy kivételével megjött minden ajándékrendelés is. de a munka közben az agyamra ment, azt csináljam úgy, hogy december elejétől magnéziumot szedek, és jövőre is engedjem el egyszer csak a MINDENT.

amúgy pedig milyen úgy elkapnom a hazahozott hurutos vírust, hogy egy hete tolom, szaladgál ki-be, most éppen ráhúzódott a problémás jobb fülemre... vattaafülbe, szevasz