felfedeztem, újra, hogy régi énemre leggyakrabban érdemes hagyatkoznom.
az már trivia, ha valamit keresgélek (vagy elteszek), hogy a legelső helyen, ami eszembe jut, keressem (tegyem el), mert sok év múlva is az a hely fog először eszembe jutni. és amíg eszembe jut, addig már ennek eleve örülhetek, nem beszélve arról, hogy többnyire ott meg is találom. (ezt még a munkás ügyeim egy szűkebb körére nem bírom alkalmazni - sejtésem sincs, miért! - és ott rendszerint fel is idegelem magam a keresgélés közepette).
ezzel egyidős trivia, hogy magamnak szeretek ajándékot venni. ez persze többnyire kapcsolódik más, engem kedvelő személyekhez (hiszen névleg tőlük kapom), de valójában én hosszasan keresgélek, töprengek, válogatok, és végül a minden paraméteremre megfelelőt választom. örülök, amikor megvan, majd rohan az élet tovább, és a dolog egyes funkcióit használgatom is, de elfeledem (sic!) más funkcióit, tartalmát. mindegy, hogy könyv vagy eszköz. és itt jön a vicc, a meglepetésfaktor, ahogy újra és újra karácsony tud lenni az életemben, mondjuk egy ködös novemberi szombat, amikor mondjuk kihúzom a fiókom, konyharendezés ürügyén, és kiderül, hogy a húsdarálóm amúgy tartalmaz mixert (hányszor bevillant a nyáron, hogy kellene), meg daraboló-reszelőt (rögtön azonnal fel is avattam sajttal meg répával), meg tésztakészítőt! na, ilyenkor megint karácsony van, tök örülök, hálás vagyok családomnak, akik adták rá a pénzt, magamnak, hogy voltam képes válogatni. és ez igazán nyertes helyzet.
szóval bármikor válogatok és tervezgetek, ezt ne feledjem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése