így visszanézve kellemesen zúzós volt e két napom.
vasárnap reggel épp elkezdtem volna pedzegetni, hogy nem lesz korizás, ha nincs korija annak, aki menni akar (hihhetetlen ellenállásban volt, hogy őőőőőő, na őőőő nem megy sehová vásárolni - VASÁRNAP!). hú, ez a kamasztempó mintha elvinné az a tündöklő eszét időnként, vagy csak most éli a valódi dackorszakot (anno nem emlékszem ilyenre - mindent bepótol).
és épp pedzegetek, amikor a munkadokibácsi (!) (jesszus!) felhív (8.30), és mondja, hogy na, ma akkor lehet a 3. oltás... jó, beprogramoztuk, és akkor onnantól estig sürgős teendők sorára bomlott a HÉTVÉGE...
39 helyébe 43-as kori pipa, sajáthamburger ebéd egy óra alatt pipa, barátgyerekig rendrakás pipa, barátgyerek úgynevezett "ppt-t tanulni" érkezik pipa, édösanyám hajatmosni érkezik pipa, névnap pipa.
aztán kicsit befáradtam, de egyúttal azt is bizonyítottnak vélem, hogy februárban a 2. oltáskor voltam covidos, mert mára csak minden tagom fájt, és ez cseppet sem hasonlított az előzőhöz, amikor egy hétig beteg voltam, melyből egy napig ébren lenni sem bírtam, úgy összetört.
ma pedig özönlenek a munkamegkeresések, és ez olyan váratlanul ért, mintha nem minden november-decemberem zajlana ennek a jegyében... most álltam föl a mai egyéb, egyúttal értelmesebb dolgaimból.
helló, kedd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése