mert hogy mit lehet elmesélni utólag az ilyenekről.
hát mondjuk a tesóm, aki kitett magáért és a szombatra Balcsira levitt gyereket majdnem hazahozatta vasárnap délben... a legrosszabb nem csak az volt, hogy gyorsvonati tempójában legázolta a vasárnapra tervezett munkanapom, de az érzést, hogy nincs biztonságban a gyerekem lelke, hát azt még hétfőn is nyögtem.
a kedd-szerdai kicsike kis munkastresszek a halasztódás okán persze nagyok lettek, ebben a helyes 33 fokos szellőben naponta 10szer gondoltam arra, hogy 1. kellett volna vizet vinnem 2. egy medencényit 3. talán nem a legmelegebb napon 13 órára kellett volna aláíratásért a főfőnökömhoz slattyognom ésatöbbi
a házak árnyékában bújócskázva is leégtem kicsit a Szentkirályitól a Városházáig meg vissza...
ma meg átvettem a bizijét (jó szokás az uncsi bizi, csak ötös, nincs itt látnivaló - ja, amúgy van, mert matek-fizika-biosz-rajz a dicséret, és az szerintem überkúl :)
aztán felslattyogtam a patikába, közben szomszédoltam, aztán porszívóztam, aztán dolgoztam, aztán úgy tettem, mint aki ebédet főz, aztán dolgoztam, aztán kínlódtam a munkával (helló, Wordpress, új haverom), aztán el az anyukámhoz locsolni (most ott volt a macska, hangosan reklamálta jussát, a hűvös házat, de nem kapott), s hazafelé még a barátnőm is belefért, aztán azóta dolgozom.
szerintem rámfér már valami nyaralás.
2 megjegyzés:
Szerintem is überkúl, főleg a matek. :))
:) igazából matekból tízszer jobb is lehetne, ha lenne bármilyen készség- és tehetségfejlesztés az iskolában, de az ő tanárszetjükben ez nem jellemző.
szóval jómagam a bioszt és a fizikát még sokkal jobban csodálom - nahát, ilyet tud! képes rá! ilyen létezik! ujjongó érzéssel :)
Megjegyzés küldése