azon egyszerre kellett röhögnöm és kellemetlenkednem, ami a minap történt.
mert milyen az, amikor egy tündér okos fejecskében egyszerre csak összeállnak a dolgok - írás, olvasás, számolás...
nagybetűket betűz, kiolvas, leír. feladatokat old meg, összefüggéseket talál. minden második szava, "játsszunk", és tényleg, minden játék (bár maradna így örökre, élvezné így az életet). és annyira boldog, amikor csak egy pici dicséret is éri, valamilyen alkotmányát megcsodáljuk őszintén, szóval nagyon gyerek, és nagyon ügyes, és nagyon szeretem.
és azt az ambivalenciát hova tudtam volna tenni, midőn
hozza a cetlit
rajta az írás
az ELSŐ
egyesegyedül leírt
magától kigondolt,
senki-által-nem-diktált-betűs szó, miszerint
picsa
(nem írom naggyal, mert el is olvassa :)
nehéz volt rendet vágni a megrovás, a röhögés és a büszkeség erdejében olvasván a cetlit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése