az például jó kulcsnak tűnik a gyermekem anyukájának idegenbe távozása kapcsán, ahogyan lebontottuk a városneveket érthető részletekre, majd elmutogatjuk minden fölmerüléskor. ettől neki mindig rötyögnie kell, és ez icipicit enyhíti az ehhez kapcsolódó amúgy vacakság-érzését. az enyémet nemkülönben.
így lett nyír 1 ház a, meg varr só.
ja, merthogy holnap este odaindulok. aztán majd jövök.
ez a hónap például azért kemény, mert minden nemszünet pénteken tuti lent kell lennem a szabolcsban (600 km naponta ajtótól ajtóig) (10 óra utazás) (elvileg 8 óra ott ülés), ezen kívül van ez a varsói képzés (a km-t nem számoltam ki, de hála a malévcsődnek 26+ órát jelent),
és bár most voltam kéthete, a második képzési hetem is márciusban van...
egy szó mint száz, sok, de áprilisban már vizsgák is lesznek, meg van benne +5 kredit, meg hát tanulni kell.
a szorongatós pillanatnyilag kicsit az, hogy élesben kellene gyakorolnom pont mindazt, amit tanulok, és ez nagy súly, ezt a hetet az ettől már szokásos gerincfájással indítottam. az egyszer fent, egyszer lentet is van alkalmam gyakorolni ezalatt, szóval ismét tömény valóságban élek.
és fura, de azt a súlyt, amit ama kollégám távozta lekapott a hátamról, azt a nehézségek ellenére sem sikerült visszakapnom oda, szóval
ez olyan,
mint amikor a három hónapos fejfájás-rémület után mondjuk egy köhögős-magaslázas kap el mindannyiónkat, "szinte" örülök neki, hogy "csak" ennyi.
ilyen ez a mostani kettő helyett dolgozom-dolog is.
így lett nyír 1 ház a, meg varr só.
ja, merthogy holnap este odaindulok. aztán majd jövök.
ez a hónap például azért kemény, mert minden nemszünet pénteken tuti lent kell lennem a szabolcsban (600 km naponta ajtótól ajtóig) (10 óra utazás) (elvileg 8 óra ott ülés), ezen kívül van ez a varsói képzés (a km-t nem számoltam ki, de hála a malévcsődnek 26+ órát jelent),
és bár most voltam kéthete, a második képzési hetem is márciusban van...
egy szó mint száz, sok, de áprilisban már vizsgák is lesznek, meg van benne +5 kredit, meg hát tanulni kell.
a szorongatós pillanatnyilag kicsit az, hogy élesben kellene gyakorolnom pont mindazt, amit tanulok, és ez nagy súly, ezt a hetet az ettől már szokásos gerincfájással indítottam. az egyszer fent, egyszer lentet is van alkalmam gyakorolni ezalatt, szóval ismét tömény valóságban élek.
és fura, de azt a súlyt, amit ama kollégám távozta lekapott a hátamról, azt a nehézségek ellenére sem sikerült visszakapnom oda, szóval
ez olyan,
mint amikor a három hónapos fejfájás-rémület után mondjuk egy köhögős-magaslázas kap el mindannyiónkat, "szinte" örülök neki, hogy "csak" ennyi.
ilyen ez a mostani kettő helyett dolgozom-dolog is.
3 megjegyzés:
remélem, majd írsz Varsóról :) kíváncsi vagyok, fog-e tetszeni.
tetszett :)
:)
Megjegyzés küldése