ilyenkor azért találok egy költőt, és jobb

azért ilyenkor is jó, ha van egy kis irodalom a környéken.
most pl egy spiró-könyvre vetettem szemem hálóját (ahhahahha), nem álltam meg a búklájnig, de a búklájn viszont megállított, miután nem volt kártyás fizetési opció éppenpontpontéppen.
így hát még mindig frensziszméjsszel a kettes számú toszkánás könyvvel tengetem az utazóórákat.
így különösen élményszerű, hogy találtam egy költőt.
most az előbb.
belefutottam. egyszer majd ideteszem azt a másnak a versét is, aminek kapcsán megtaláltam, de most legyen itt négy tőle:

Fecske Csaba
Egyszer majd

elkolompolnak az évek
egyszer én is felnőtt leszek
mint ősszel a költöző madár
ki tudja hová elmegyek

fölérem a kilincset nagy leszek
te akkor már kicsikét öreg
hajad fehér a szemed kék
mint a megrepedt üveg


Hogy ityeg a fityeg?

Amikor a hogyishívják
olyan izé lett,
a micsoda meg
másmilyen,
vagyis majdnem épp olyan,
mint a nemjuteszembemi,
szóval akkor nálunk
valami ilyesmi volt,
ez történhetett.


Esti műsor

Anya mosogat,
apa meg olvas,

én pedig ordítok,
mintha könyvből
olvasnám.
Ha unom,
fordítok.

Apa is fordít,
most anya ordít.


Én meg nem én

Ha én nem lennék,
kié lenne a ruhám,
kié lenne az anyu,
az apu meg a kiskutyám?
Tudnák-e vajon,
hogy nem én vagyok
az a kisfiú, aki
új biciklit kapott?
Hiányoznék-e, ha
nem én születek nekik,
szeretnek-e engem,
vagy azt a másikat szeretik?

innen vettem, de itt meg itt is van tőleróla bármimás.