arról nem is beszélve, hogy még nem szakítottam időt arra a gondolatra, hogy négy hét múlvától kezdve (uszkve 3 hét tiszta játékidő után) a kilenc éve megszokott napi rutinomtól búcsúzom - minden bizonnyal örökre.
bebumlizás, telefonok, ügyintézősdi, szervezés, minden, szevasztok.
persze azért nem ilyen egyszerű.
bebumlizás, telefonok, ügyintézősdi, szervezés, minden, szevasztok.
persze azért nem ilyen egyszerű.
3 megjegyzés:
amiket mostanában meséltél, nem hangzik ez olyan nagy bajnak.... persze én ezt úgyse tudom elképzelni, milyen lehet :-))) se a kilenc évet, se a babát, aki "miatt" most otthagyod az egészet. :-)
persze, ez így oké.
de az érzés akkor is megmarad, veszteség, akkor is.
értem valahol - nemcsak a tökéleteset, a jót elveszteni veszteség, hanem mindenfélét, amit megszokott az ember. akár még a szörnyűt is.
Megjegyzés küldése