tehát

ma tehát a németre a vizsga miatt nem megyek.

nem árt leszögezni, naplózni, mi is van. stresszben voltam ma miatta, tudom, amit tudok (helyesebben: azt, amit nem), és így kisebb a lúzer-érzés a lelkemben, mintha megírnám, és úgy bénáznék. ja, amúgy próbavizsga, felsőfok, ilyesmi.

a tanár miatt nem megy, ezt is ideírom. magamnak.

(nefelejtsem, következő félévben jól megnézni, mennyit adok és m(k)ire)

mindebből az következik, hogy itt dekkolok negyednyolcig, ami egészen szürreálisan idióta dolog.

hát ezért vagyok időzavarban. de ha egyszer a (mégálló) skála túlfelére kell jutnom, nyolcra. szóval akkor kepesszek-e haza, fal megérint, visszavonszol, vagy itt csücsül, szidja magát a háttérben, ami olyan nagyon nem is hallatszik, merthogy szól az akármi, amitől egész otthonos itt.

hümm. bénabéla.

*

jót turkáltam legalább a személyiismerős-tárban.

kérdem én:

1. ki milyen megfontolásból tesz föl 3000x4000 pixeles képet az arcáról/kutyájáról/a horvát tengerpart egy sziklájáról.

2. a klasszikus: aki köhintett egyszer a jelenlétemben, majd azt mondtam erre neki, hát egészségedre, az vajon ismerősöm-e.

3. az üzenőfalon a személyes üzenetek megjelennek nem személyes ismerősöknél is. ezt vajon tudja-e mindenki?

ehh, én meg itt csak firkálok. erről is tehetne föl valaki hasonlóan pikírt hangú kérdéseket ám.