„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2006. november 22., szerda
asszem
csak az van, hogy haza kéne menni, brokkolikrémlevest főzni a meleg lakásban, leheveredni, befejezni a maradék negyven oldalt, kiszótárazni, s mire megjön a drága, magam elfeledni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése