írni akartam

írni akartam arról, milyen is a távolság és a minőség és a viszony blogger és blogger között. de arra jutottam, akkor kellene arról is írnom, szerintem milyenek vagyunk mi emberek egymással egymás közt. és azt meg hogyan tudnám aprólékosan kifejteni.

és arra jutottam, hogy elmegyek erre az őszi Akármire, amiről amíg nem leszek ott, nem írom le mi, és akkor ott majd megtanulok mindent, amit még nem tudok, és akkor majd megtalálom a formát, hogy frappánsan két mondatba sűrítsem az emberszintű világmindenség minden apró részletét.

addig pedig gondolok

fülesre, aki szerintem jó helyen van, s lassan át is fogja tudni adni magát a megnyugvásoknak, előrenézéseknek,

annnára, akit igenis valamikor meg fogok látogatni, ha most még nincs is pontos időpontterv a fejemben, de föl fogok hívni, hátha,

avarra, akik hátha egyszer majd itt a közelben, és csak pár ezer kilométer, s mondjuk chiantit kortyolgatva beszélgetünk a ciprusok kontúrját bámulva,

ahol jamjarékkal együtt töltjük a jól megérdemelt pihenőt,

és bikficre, akinek az új lakásában csacsogunk szentpétervár szépségéről,

és lappára és kockásra és mrs shirleyre meg laláékra, csak kifejezetten a rágondolás hasznosságában is bízva.

talán, egyszer.