a kellemetlenebb részéhez tartozik, még tart a fúrás-faragás, még nem bírok visszapakolni mindent, mert a polcom mások telepakolták, jó volna hát otthon ülni. ha volna olyan csodálatos papucsom, megforgatnám az orrát (most ez kis mukk-elem, vagy árgyélus királyfi?), és otthon teremnék.
ha pedig vihetnék is magammal valakit, szerintem kérdés nélkül azzal az illetővel teremnénk sienában, akivel tegnap azt ünnepeltük, hogy három éve összekötöttük az életünket, örök hűséget meg szeretetet fogadva egymásnak-
ez egy szép ünnep volt, átvacsiztuk az estét, pinceétterem, finomságok, csacsogás, mosoly, sok.
megállapíttatott az is, hogy milyen jó ez így.
aztán holnap utoljára megy oda dolgozni, ahová, szombaton egésznap baráti fotózás, hétfőn új munkahely.
az életünk egy merő izgalom.
annnának pedig elküldöm a küldeményt, hamarosan megtelefonálom neki azt is, hogyan.
aztán egyszer, remélem hamarosan, én is ott termek. de szigorúan csak az írnivalók után ám.
2 megjegyzés:
Most akkor merre is forgatnád azt a papucsorrot: Sienába vagy haza? Itt egy kis bukfenc volt a gondolatmenetben, nem véletlenül persze. :)
Azzal az illetővel pedig legyetek továbbra is ilyen boldogok, azt kívánom szeretettel!
a bukferenc ott volt a gondolatmenetben, ahol mindig is ki szoktam hagyni az összekötő láncszemet, amiért is nem ritkán ér a vád, hogy lóugrásban gondolkodom.
a papucsorrot végső soron persze mindenképp sienába forgatnám :)
a jókívánságokat köszönjük :)
Megjegyzés küldése