régi januárok

ahogy belenéztem az archívumba, kiderült, 10 éve nem írtam ennyit januárban a blogba...

ez persze nem nagy dolog, viszont ösztönzött arra, hogy belenézzek, amikor még "sokat" írtam. és lőn, és akkor megfordult a napom kereke, igazán jókat röhögtem, és eszembe jutott, hogy a januárok, na, azok mindig ilyenek, örülni kell a legkisebbnek is.

jó, most mi van, hát minden porcikám fáj az izomláztól*, mert tegnap én voltam a hóhős, aki 3 kerek órán át lapátoltam a havat, majd a jól megérdemelt pihenésemként elmentem egy két és fél órás UTOLSÓ szülőire. (jó, a szokás nem változott, maradtam utolsó évre is szmk vezér, hehe, azaz én írom össze, mi mindent kell még kinek csinálnia, meg elküldenem emaileket, táblázatokat...)

*amúgy rájöttem, valami hasonló testmozgás tenne boldoggá, mondhatnám, ösztönözne magától, vagyis valami olyan helyen kellene élnem, ahol nem kétévente 1, hanem hónapokig napi 1 hólapátolással tarthatnám karban magam...