gondoltam, és elmentem a Bécsbe.
előtte a szombatot lábpihentetve töltöttem, ami azzal járt, hogy a vasárnap duplánterhelt volt teendőkkel. g is ausztriába készült iskolai osztálykirándulásra (6 napra), így némiképp pakoltam, pakoltam, pakoltam, listákat gyártottam, pakoltam, szelektáltam, hogy mit kell azonnal megtenni, mi ér rá majd ott meg a héten. aztán vasárnap este felugrottam a vonatra.
a lábam szuperált, simán megint tudtam gyalogolni, ez mindig jól esik - gyalogolni a Praterban mindig élmény. a képzés is jó volt, vicces, egyben lehetséges, hogy megjelenik egy cikk a nevemmel a der standardban :) de inkább vicces, mint valós.
ott egyszerűen nem volt időm és rendes gépem dolgozni, ennek a levét szerdán kezdtem el meginni, a vonaton hazafelé végig ügyintéztem. két telenoros előfizetésemből a magánon működött csak az internet - ez azért nem vicces, a munkás mobilom sim-kártyája egy hívás után meg egyszerűen csak eltűnt...
g szombaton este jött haza - menet közben kétszer tudtunk vele beszélni. azt a körítést, hogy emiatt még külön szülőit is tartottak, na ezt nem tudom mire vélni, egy egyszerű erdei iskola volt, csak nem volt erdő, meg nem mehettek a kertbe (?), minthogy a német oktatás, ami annyira fel volt hájpolva 3 nap volt: 1 bemutatkozott mindenki 2. megtanulták (?) a létige ragozását 3. játszottak végig, mert utolsó nap volt... izé. társadalmilag mindenki hozta a formáját, szóval újra ki kell mondjam, az, hogy egy menő iskola híre menő, nem jelenti azt, hogy tényleg jó is az a suli... na, hagyjuk.
és a hétre még volt egy vasárnapi agyidegbajom: az el nem készült munkadolgaim nyomasztása mellé még kaptam vagy 15 emailt kollégáktól különböző sürgős kérdésekkel. szóval most először eldurrant az agyam ezen, mert nem, nem értem, miért kell a hétvégi munka is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése