itt

nohát, köszönöm ezúton is a ránk gondolásokat, ez, meg az imák lendítettek előre.
jól vagyunk, a szó fizikai értelmében, a tegnapi ct sokat jelentett.
azt egyúttal muszáj leszögeznem, hogy a fejfájás maradt, él és virul, így a köreink futnak tovább, csak a feszültsége nem akkora már. elmondom, hogy volt.
szóval nem írtam (se), mert gyakorlatilag minden percem be lett osztva, dolgozni is csupán tömörítve, másfél napot végig, majd éjszakai 3-4 órákat tudtam a héten. a négy napot változó sikerrel vettük, napközben igyekeztünk normális hosszúhétvégéző családot játszani: elmentünk a Katicaerdőbe (ún. Kamaraerdő), elmentünk a gátra (ún. Kopaszi), majd igyekeztünk sikeresen elnyomni a gyomorgörcsöt, amikor láttuk, a feje, szíve szúr, fáj. esténként kétórás mesemaratonnal fárasztottuk egymást, minden esti súlyos, fekvésben előjövő fejfájással.
a teóriám volt, maradt, miszerint fájna neki napközben is, csakhogy nem hagy rá teret. minden lehető percét végignyüzsgi, ha kicsit elfárad, szédül, akkor gyorsan elkezd mondjuk forogni, fejét ingatni - de lefeküdni napközben, a délutáni alváson kívül soha.
így ment a hét, szerdán dokinénink a tarkótáji ütések említésétől beparázott, ez vitt magával engem is, és mondjuk nem baj, így lett, hogy péntekre szereztem időpontot a város másik legjobb neurológusához (anyaoroszlán báránybőrben, így megy ez).
egy szó mint száz __nagyon__ vártuk a pénteki cétét heim páléknál, és hadd mondjam, ha nem lenne pont cété, ajánlanám mindenkinek, annyira jófejek voltak, g-höz hasonlóan, aki mozdulatlan volt, és pontosan úgy csinálta, ahogyan megbeszéltük. a végeredmény pedig az lett, hogy minden teljesen oké a felvételeken, negatív, minden szervi dolga (erek, üregek, csontok, többi) ép, eltérés nincs.
ezzel a lelettel meglehetősen megnyugodva mentünk az ilka utcai neurológiára, ezt a várakozást pedig féllábon is kibírtuk, és most úgy tűnik, megérte, noha nem tűnik hatalmas előrelépésnek, hogy neurológiai értelemben minden rendben lenni látszik.
mi van most.
sokat gondolkodtam a lelki oldalán a dolognak, ezek után ezt a kört futjuk. volt mostanában elég nyomasztó dolog (én távolléteim, ovis baráti krízis és szabadságharc, ovis furabarát, életkor), hátha ez, töprengek, s valószínűleg keresünk egy pszichológust (mondjam azt, hogy elsősorban nekünk?).
lesz körünk szemészeten, mert nem hagy nyugodni a konvergenciagyengeség, amit megállapítottak nála.
megyünk valamikor allergológiára is, mert a korábbi erősen felületes vizsgálat volt, és a családi terheltségek okán lehet akár lisztérzékenység is.
egy szó mint száz, a fájdalomcsillapítót mellőztük, nem segített, ezzel most nem tömöm. este viszont, miután lefekszik, továbbra is fáj a feje, sivít, kalapál, hol meg szúr. amit tehetek, hogy elterelni igyekszem a figyelmét, "rávenni" a normalitásra, hátha ez segít. egyébiránt nagyon nagy amplitúdóval éli meg minden érzését, végletekig szeret vagy utál, általában itthon, minket, máshol ez nemigen jön ki. összességében tanulom a megértését, azt is, hogyan szereljem le, és nem könnyű ez. (de könnyebb, mint az elmúlt három hét, ezerszer.)
hát így vagyunk, hálásan és gondban :)