bocs, de valahol ventilálnom kell a feszültséget.
nem, nem múlt el a fejfájása, minden este köszönthetjük, ma kétórányi időtartamban tombolt.
srófol rajtam a munkahelyi stressz is, egyszerűen oda kell koncentrálnom, kellene, kell, miközben folyamatosan szétesem a fejfájás miatt.
létezik olyan, hogy nappal semmi, de semmi, este lefekvés után 10 perccel meg iszonyú fájás, szúr, kezei-lábai szurkálnak, közben egyfolytában karattyol, időnként össze-vissza? létezik, hogy kijön, és vidáman csinál bármit, csak le ne kelljen feküdnie? miközben azt mondja, hogy kint is ugyanúgy fáj. létezik az, hogy a fájdalmat így el lehet tűrni?
általában az van velem, hogy nem tudom utolérni magam. (na ki nem) már évek óta érzem ezt az ostoba világszűkülést, a helyi állapotokat a balkáni fasizálódást. (utálok túlérzékeny lenni) nyilván vannak egyéni, itt ki nem terített gondjaim magammal, sokszor, sokféleképpen. (de ezek azok, amikkel a harcot naponta fölveszem, amitől még szerethető marad az életem)
ez a fefájás-dolog, a kéthónapnyi hiábavaló körök, a tehetetlenségem viszont komolyan veszi el naponta a küzdeni akarásomat, az életkedvemet. itt ülök éjjel háromkor, és nem tudok aludni menni, hiábavalónak érzek mindent. soha ilyen nem volt velem, de minden szabadnapot gyűlölök, karácsonyt nem várok, csak azt látom, hogy nem bírok segíteni rajta, és neki fáj.
tudom, menni kell, orvostól orvosig, de hova még. inkább úgy: kihez és minek.
nem, nem múlt el a fejfájása, minden este köszönthetjük, ma kétórányi időtartamban tombolt.
srófol rajtam a munkahelyi stressz is, egyszerűen oda kell koncentrálnom, kellene, kell, miközben folyamatosan szétesem a fejfájás miatt.
létezik olyan, hogy nappal semmi, de semmi, este lefekvés után 10 perccel meg iszonyú fájás, szúr, kezei-lábai szurkálnak, közben egyfolytában karattyol, időnként össze-vissza? létezik, hogy kijön, és vidáman csinál bármit, csak le ne kelljen feküdnie? miközben azt mondja, hogy kint is ugyanúgy fáj. létezik az, hogy a fájdalmat így el lehet tűrni?
általában az van velem, hogy nem tudom utolérni magam. (na ki nem) már évek óta érzem ezt az ostoba világszűkülést, a helyi állapotokat a balkáni fasizálódást. (utálok túlérzékeny lenni) nyilván vannak egyéni, itt ki nem terített gondjaim magammal, sokszor, sokféleképpen. (de ezek azok, amikkel a harcot naponta fölveszem, amitől még szerethető marad az életem)
ez a fefájás-dolog, a kéthónapnyi hiábavaló körök, a tehetetlenségem viszont komolyan veszi el naponta a küzdeni akarásomat, az életkedvemet. itt ülök éjjel háromkor, és nem tudok aludni menni, hiábavalónak érzek mindent. soha ilyen nem volt velem, de minden szabadnapot gyűlölök, karácsonyt nem várok, csak azt látom, hogy nem bírok segíteni rajta, és neki fáj.
tudom, menni kell, orvostól orvosig, de hova még. inkább úgy: kihez és minek.
4 megjegyzés:
Szia,
ismeretlenül is torokszorító olvasni, hogy min mentek keresztül. Én csak azt tudom írni, hogy ebben a helyzetben mit csinálnék: keresném az alternatív lehetőségeket IS, Vargha Intézet, Voll diagnosztika, valaki, aki holisztikusan próbálna közelíteni. Nyilván megtartva a hagyományoa orvoslást is, de ahogy innen nézem az egyelőre nem hozott eredményt.
dolinka RO
hát szó szerint pont ugyanezt akartam írni, andalgó, hogy szerintem is itt az ideje a nyugati orvoslás átlépésének, ráadásul én is a VOLL diagnosztikát mondtam volna, én egy dr. Márián Alexandra nevű hölgyet, https://www.egeszseg-portal.hu/egeszsegugyi-szolgaltato/AXI-Medica-Kft-Budapest-14022.html, nyugati orvos volt évekig, asszem belgyógyász. én nem az az ember vagyok, aki különösebben egy ezoterikus típus :))), de ő engem pont totál meggyőzött.
nem olcsó, ha esetleg van egészségpénztáratok, adnak számlát. két része van a dolognak, az egyik ez a voll diagnosztika, amivel feltérképezik a gyereket ától cettig és megmondják, hogy hol van a baj, a másik, hogy erre a bajra ad a nő homeopátiás szert vagy adott esetben másféle szert, simán kapott Peti antibiotikumot tőle, amikor az kellett vagy receptre felírt, gyógyszertári szert (neki egy megmagyarázhatatlan hasfájása volt, amire azt mondták az orvosok, hogy biztos stressz, aztán itt kiderült, hogy nem, hanem egy krónikus bélgyulladás, beszedte a rá való szereket és nem fájt többet, nem úgy)
nagyon sokat gondolok rátok, kibírhatatlan, rettenetes lehet ez. gyűlölöm, ha fáj a gyerek feje, még ha csak egy kicsit, még ha csak húsz percre is, halálra rémülök tőle, elképzelem, hogy minden este és szúró, komoly fájdalommal, atyaúristen.
köszönöm az ötleteket meg a ránk gondolást, ez is, az is jól esik.
megyünk tovább, ez biztos.
Mi újság?
Megjegyzés küldése