sárgabari

amúgy meg sárgabaracklekvár főzéssel pepecselek álló nap.
hatszázhuszonháromezer üvegecskét mostam el meg forráztam ki.
egyelőre a harmadát pucoltam meg (a többi érik holnapig) és cukroztam le a tízkilónak.
a fülemen is barack jön ki, de végülis vígasztal, hogy szeretem.
apdét: tizenkettő kisüveg plusz egy nagyon kicsi figyelnek a dunsztban. már megint hullára fáradtam. nyehh.

v

v tüdőembólia gyanúval és mellhártya-gyulladással kórházban.
v-nek múlt kedden született a kisfia.
egész nap rájuk gondolunk.

csepp a pohárban

a robbantós-tűzelős-félhétkorvésős nemszomszédok visszhangos udvarában ma éjjel (egy órája ) egy sikoltós hangú kiskutya nyomja a vehh-vehh-nyíhh-nyíhh-et, megállás nélkül.
erre mondják az éles fejhang kifejezést.
miután a hálószoba (és leendő gyerekszoba) ablaka oda néz, s ettől lehetetlen lesz nyitva hagyni azt, azaz most éjjel a meleg miatt nem fogok tudni aludni, tehát

HOLNAP

utánajárok.

álomkór

az ájulásszerű alvás után totál nyomi voltam ma, pedig fizikailag pihent lettem.
nem tudom mért van ez így, olyan jó lenne egyenletesen normális-szerűnek lenni.
reggel az önkormányzatban kezdtük, jól vállalkozók leszünk. vagyis én nem.
viszont a teáor 2003-as (érvényben lévő) listája és szisztematikája oly mértékben gáz, hogy csak az lehet megnyugtató benne, hogy januártól a 2008-asra változnak a besorolások.
egyszerűen képtelenség ebbe az ócska vacakba beleszorítani egy 21. századi tevékenységet (vagy többet). tehát nem fogok nyafogni, ha át kell sorolni a dolgokat, sőt, már várom is, csak azt remélem, nem kell érte pl fizetni. bár még amiatt sem fogok nagyon nyafogni.
majd nyafogok másért, mindig lehet találni olyat, höhö.

füstölő

és a történelmi hűség kedvéért idevésem, hogy tegnap reggel füstszagra ébredtem, s kisebb robbanás zajára ugrottam ki infarktussal az ágyamból, majd a drágám elszaladt, hogy megtudja, ki tüzel éppen a szélviharban reggel háromnegyed hétkor. (nyolcas számú sarki nemszomszéd, szenilis öreg fater)
most, este féltízkor ismét szomszédi füstszag van. az erős szél hozza, pont arról.
hüje-e vagyok, ha ezt így nem komálom, vagy ha kibírom. melyik-é vagyok.
(nem különben azt az önkormi rendeletet, mely szerint március-április és október-november és ezen belül cs-p-szo egyes szakaszai használhatók erre a célra)
dühülök.

pelenkaposzt

vázlatosan
* van tehát a testre simuló eldobható, nemlebomló, kettőtonnányi szemetet termelő, kényelmes. heti 2000-2500 huf.
* van a dmben kapható, még nem ismerős öko, melyből több bomlik le, egyelőre ugyan a nevét sem tudom, de gondolkodóba ejtett. árilag ugyanittkörül.
* van nemtudomholkaphatós kukoricapelus (lebomlik, azért ez a neve), nemmosós, eldobós, utánajárós (mennyibekerülős)
* van a moshatós egybeszerkesztett pamutflanel, hatalmasbugyogós, ámde szimpatikus (nevezzük mondjuk monapelnek)(ami olcsóbb a popolininéven kaphatónál, úgy halványan darabonként 1000 huffal), darabonkénti 2000 huf körüli áron, készletben olyan 40-45.e hufért, ha jól számítgatok, és ezt mosni kell, és szárítani (na EZ a szűk keresztmetszet), és nem tudni, vajon nem szivárog-e a lábráncoknál, és kérdés, hogy a 4-10 kg-os méretben vajon úgy néz-e ki egy újszülött, mint malacka a waltdizniben, vagy nevetségesebben-e.
* ilyen moshatós van különszerkesztett gumibugyis változatban is, na az árban és macerailag is duplán felejtős.
* ma láttam olyant, ami ugyan különállós moshatós, nevezzük bambinomionak, de életszerű mértezésben van, egy csomagban van három tépőzáras gumibugyi meg 12 textilbetét, meg raksz bele papír kakialátétet (hehe, hogy ezt hova dobod, nem derül ki, pedig érdekes szempont), és ez a készlet olyan 19 e huf, méretenként ugye mondjuk eggyel bizton számolva, az olyan négyszer ennyi (arrgh, mondom közben csak úgy magam elé) esetleg szetenként volna 2000 huffal "olcsóbb" is máshol, hm-
* és még van a nagybabaipariegységben, ahová el _kell_ mégiscsak menni, s megtekinteni a kushiesnéven futó cuccot, mely mosható, középáras, középbéna méretezésű, viszont a kakialátéte tekercses, vécébedobhatós.
* ja, és a klasszikus kettő darabból szerkeszthető textiles-gumikötözős is kapható valahol, amihez egyébként értek (két tesó), vasalandós, honnanbeszerzős, mennyibekerülős, de biztosan sokáig kitartós.

no, ezeket most jól esett leírnom, mert
* nem akarok környezetszennyezni kakáspelussal
* inkább vizet használok többet, mert a mosógépből ezért vettünk AA-t.
* hátha kitart a készlet több gyereken át
* mért ne menjek szemben az árral (ez még nem eldöntött kérdés, kell rá még úgy ötven év, hogy biztos legyen, mit is akarok. akartam.)
* imádok túlbonyolítani dolgokat. mint tudjuk.
* pillanatnyilag úgysincs ennyi pénzünk kéznél, tehát teoretikus a dolog.
* viszont nem is lesz annyi sosem, hogy az (optimista) két éven keresztül heti 2-2500 hufot adjunk ki eldobhatósnemlebomlós pelusra (2*52*2000=208.000), nem beszélve ennek mondjuk a kétszerezésről egy követő gyermek esetében (416.000, ha demagóg-tudományos akarok lenni)

hát most az ezenrágódás jön.

k+i

az esküvői meghívó is megérkezett.
jó érzés egyszerre két helyre is vacsorás meghívást kapni, még akkor is, ha racionálisan úgy tűnik, egyikre sem fogok tudni elballagni. lévén az egyik írországban, a másik pedig a vidéki kedvencnagyvárosomban. ezt a másodikat, ha nem mondjuk a 38-39. héten lenne, biztosan nem mulasztanám el.
most tehát nemtommi lesz.

minden pillanat

most éppen minden pillanat az a küzdelem, hogy ne ragadjon le a szemem.
ez van, egyszer menjek be úgy tenni, mint aki dolgozik.
megjavítottam a nyomtatót. helyretettem egy kollégát. elmeséltem a technokollal ragasztott babakocsi (rém)történetét. elhoztam az utazásim (mikor is fogom használni mondjuk). átadtam egy újabb ügykört, ismét félig.
aztán elmentem papírboltokba, próbálván vásárolni direktajándékot, de az már nem volt. így közvetettajándékot vettem, annak, aki még ezt nem tudja, de majd megtudja, ha elkészül (ha nem, akkor is, mert közeleg a dátum). ezen kívül megtapasztalhattam, hogy nem néznek nyolchónapos terhesnek, pedig ma nagyon jól esett volna, már szédültem a fáradtságtól, ők meg a buszokon-utcákon-vilin csodálkoztak, mért vágódik beléjük a könyököm, amit magam előtt tartok, amikor nekem jönnek. ezek az emberek nemnormálisak, vagy csak egyszerűen eszük ágában sincs gondolkodni.
aztán elballagtam a holdboltba, ahonnan tökjó nemtartósítószeres, ökobióbőrbarát cuccok ismeretében jöttem el, és azt gondolom, ilyenekre majdan áldozunk is. na erről még a pelenkaposztban írok.
a ballagás pedig valós volt, egyre lassabban, gyermek egyre többet ugrabugrált, így vonszolódtunk előbb az esztékába leletért (kevés nagyon a ferritin, most mitEgyek), majd a pijacra (egyre jobban szeretek odamenni), majd haza.

m+m

abban a német fórumban, ahová háromhavonta egyszer tévedek, m-ékkel mindig pont olyankor történik valami.
m-ék karácsonyra gyereket várnak.
ez jó.
másrészt ha -felteszem- valóban intuitív énemre hallgatnék, valószínűleg sokkal jobban is élhetnénk. ezt most jobban nem tudom magyarázni, minthogy a megérzéseim gyakran tűélesek, ellentétben a valódi énemmel meg a használatos szenzoraimmal.
aztán megint csak rohanok tovább.

kedd

ma elmentünk a bőrgyógyhoz, megtekinttettük vele azt az anyajegyet, amit én régóta gyanúsnak találtam, és akkor kiderült, hogy szerinte nem az.
ez jó, csak kár, hogy a dicséret (miszerint jó, hogy azért megnézettük) helyett kicsit lekezelt, merthogy ez milyen távol állt attól. ez nem olyan jó, de végülis mégis, mert nem kellett fizetnünk sem, meg aztán nem is az.
csak egy anyajegy.
majd azért nézzük.

sárgadinnyézgetünk

sárgadinnyézgetünk így hármacskán.
egyikőnk valami összefüggéstelent néz a tévében.
másikunk blogokba nézeget.
harmadikunk élvezi az édes lét, meg a gyomorhangokat, s helyezkedik ezerrel.
ez az illető tegnap a teljes hasvándorlást produkálta, lentről föl (levegő nincs), balról jobbra. a kis elien nevet kapta hát erre az időszakra: _pont_olyan_ volt.

tészta

mondjuk az én kedvencem igazából a házibaracklekváros grízes tészta.
mind nagyanyám, mind az édösanyám, mind most már én legendásan finomra készítjük.
én azért néha elrontom, de az nem számít annyira, mert csak én eszem úgyis.

még.
MÉG.

mainapok, ehh

tehát azzal kezdtem, hogy jól belenyiszáltam a jobb hüvelykujjamba, mely által az egész napos tervezésem dugába dőlt.
aztán kilenc óra múlt, mire rájöttem, hogy mennyi minden van még, s a munkahelyes munka is tornyosul (végre? merthogy sokára küldték), így a bikficcel való hőség-találkozó sem fog menni, aztán álmos is lettem, és -bár kint 'viharos széllökések' (meteorológiai panel) csavargatták a fákat, később a pelenkákat (!!!)-, idebent szépen rámcsücsült ez a peshedt meleg.
szerintem pl ilyen a rossz idő. de ezt csak úgy mondom.
a balcsinál nem mondanám ezt. nemterhesen sem biztos.
viszont délután a történelmi tett megtétetett: megkérdeztetett a szülésznő, s minden bizonnyal (feltéve, ha aug. 5-ig megszülünk), ő lesz az igazi. ha meg nem, akkor mindegy. (ez pl idézet volt, transztextualitás, höhö, amélieből)
aztán meg estére belendültem, mosás, vasalás, mosogatás, ezek mind nagy szavak, ismerve a mai állapotom. ja, és főztem is, energiatakarékosan, mákostésztát. azért jó, hogy szeretjük.

említés

miközben lustán végigfuttatom a szemem az éppen szembe eső polcon (csak semmi fáradság, csak semmi hirtelen mozdulat), élvezem, ahogyan itt állnak a kedvenc nyelvkönyveim (passeggiate italiane, das synonymwörterbuch, a richtiges deutsch, english grammer in use, és így tovább), mely kicsit a határtalanság érzésével is megajándékoz (BÁRMIT megtehetnék, ha akarnám), csak az olt le ilyenkor, ahogyan eszembe jut, mi mindent kellene rendbe raknom, elrendeznem, helyére tennem, a szomszéd papírkupactól a gurulós asztalka alján át az ebédlő tornyosuló hegyével együtt, egészen a mosogatásig.
hát ilyen dolog az élet, de most nem panaszkodom rá. ma még csak nem is kellett főznöm, és még jókat is beszélgettem.

másodszor

ugyanaz a csajszi, akit egy hónapja kilőttem, hogy nem ismerem, az iwiwen, na az most megint bejelölt. tiszta kínos. megint kilőttem.

ügyfél, kapu

beregisztrálva aktiválva volnánk, én gyorsan bele is olvastam a betegutamba, ami tanulságos volt.
pl az a nőgyógyász, akinek a magán terhesrendelésére járok(fizetek), majd nem ad beutalót, majd elküld sajátmagához pár nap múlvára (a rendesrendelésre), ahol az asszisztense kinyom a gépből kettő papírt, mint beutaló a laborba, s ők mindezt konzíliumnak és x vizsgálatnak és és-nek regisztrálják, az oep fizet utánam egy olyan hétszáz ft körüli összeget mindezért, s amelyre én reggel negyednyolctól félkilencig várok sorban állva és ülve beteg, morcos emberek között, s aki elmegy előttem a rendelés kezdete után öt perccel, s nem mondja hangosan artikulálva, hogy JÓREGGELT, HÖLGYEIM. (akikből élek)
berágtam, igen, el is múlt, de ideírom, mert ez meg az én naplóm, s ezt még egyelőre nem hagyom szó nélkül.

lehet, hogy egész életemben ilyen maradok, hogy kiszúrom az ilyen nüansznyi csőrömpiszkálja- dolgokat. de ez a blogom, ide legalább elfér.

vendégaháznál

ja, voltak, b és vőlegénye, j.
az egész egy ártatlan, "hogyan kell weboldalt készíteni" kérdésből indult ki, lett az egyórás megbeszélésből, a "gyertek akkor szombaton ebédre hozzánk, s megbeszéljük utána, hogyan" válasz.
ezt normál esetben, ha fárasztó is, könnyedén abszolválom. most kettőórás heveréses alvással büntet a dolog. mostanra lábaltam ki félig a morcosálmos pozícióból, tehát elment a nap a rántotthusival.
életemben először dolgok: a hideg meggy-almaleves, a paradicsomsaláta, a rántott pulykamell, (sült krumplit már készítettem vendégeknek) az anyósoméknál vendégetetés (képtelenek voltunk -lelkileg- elpakolni az ebédlőnkből az ott álló hatalmas hegyet) (apósomék 50éves osztálytalálkozóra utaztak), az újvendég szeme láttára földrefekvés, láb fotelbe helyezése és szunyóka. (jól viselték mindezt, ez jó)

édes

édeske napszakonként más jellegzetességet produkál, reggelente inkább csuklik, délután-este jobbára fészkelődik, ha éhes, mindkettőt erőteljesebben műveli, éjjelente rugdal és kapirgál.
egyre kíváncsibb vagyok rá-

véééér

ma volt az utolsó vérvételem a terhességem alatt. félkilencre végeztem, csodálatomat ki is fejeztem a vérszívó néninek. igen, mondta, a péntekek már csak ilyenek.
jahhj, ezek a tanulságok, de legalább ezt is tudom.

v és illés

szóval megszületett illés, s vele együtt az általam ismert legfiatalabb elfogult anyuka, már amennyiben az "olyan nagyon szép" kitételt hallhattam, hehe.
v jól van, s talán holnap már haza is engedik, és igazából az nagyon jó hír.
*
mindazonáltal teljességgel fölfoghatatlan, hogy v-nek, vagy akár nekem gyerekünk van/lesz.
ma a boltba csámborogtam (évek óta nem csámborogtam, hiányzott), aztán ott rádöbbentem, hogy gyakorlatilag a pocak valami olyan tekintélyt ad (vö. felnőttnek néznek), amit az ember sosem gondol korábban. kicsit kiléphetsz a korábbi szerepedből, olyan.
mondjuk élvezem, de nem igazán komálom ezt a dolgot, én valahogy más elvárásokkal élek.