megint ott, mint minden évben azóta.
szeretjük, bár idén a gyorsvonati sebesség és a sok félbehagyott itthoni meg munkaügy miatt nem volt teljes a kisimulás. azért most (még, reggel 9 van) sokkal jobb minden, mi volt, dacára, hogy mik várnak.
a tegnapot is teljes kikapcsolódásban éltem, hálás vagyok családom gondoskodásáért, ez idén az első ilyen napom volt (reménykedem, hogy nem az utolsó...). olvastam (ez se volt idén gyakori), ilyenkor azért rászólnék az író-kiadói szerkesztő párosra, hogy vajon mért kell 70 oldal egy lektűrben a bevezetéshez, de aztán az utóbbi 60 oldal már egészen jól alakult, szóval csak akkor írok nekik, ha elbénázzák a végét.
megnéztem a bridgerton spin-offot is, 4 rész teljes hallmark csenöl, aztán egyszer csak jó lesz az 5. rész, és a legvége, az meg kárpótol. kikapcsolódásnak jó is, szóval nem hari, de azért nem hiszem, hogy gyakran újranézném majd.
strand, stég, napsütés, szél, kirándulás, poszáták, nemfőzés, hamburgercsoda - elröppenő hét. végigkirándultam a belsőtihanyt egyedül*. a fogam begyulladt, valami foltok is megtaláltak, szóval hoztam is még egy kicsi tennivalót haza is. itthon az eresztő mosógép, a bogaras (!) spájz, a vadméhes külső szigetelés vár, és persze a szerdai bemutató, ami annyira nyomaszt, hogy inkább ideírok... szóval most megyek. s minő váratlanság: dolgozom.
*a legviccesebb az volt, ahogy a szürkemarhák elveszítették érdekesség jellegüket, minthogy a körülöttük csoportosuló nénik-bácsik-gyerekek az ürgékért voltak oda, akik _kézből_ esznek ott. bizony.
