gyorsvonati

gyorsvonati lendület viszi a napjaim, a mai reggel az első, amikor nem azt érzem, hogy rohanok, ez most olyan, mint a Bécs felé Győrben a 10 perc állás...

valamikor a múlt héten kezdődött, vasárnap volt egy csúcs, amikor egész álló nap részecskefizikával foglalkoztunk (még anyósoméknak is erről meséltünk ebédnél :) ), minthogy a mai leadáshoz a dolgozatot véglegesre kellett püfölni. bozonokat és fermionokat (valamint elektronneutrínókat) füstölgött estére itthon minden fej. én nem írtam, az g volt, én a konzulenspótlék voltam, formázóbajnok, egyben kócs. kész is lett, de nyomtatva csak kedden tudta bevinni. erre mit szól utána HÉTFŐN a tanár? (aki november 26-tól január 10-ig (!) NEM (!) reagált a 2 konzultációt, iránymutatást kérő emailjére a gyereknek) miszerint "miért nem küldted el nekem pénteken a dolgozatod emailben?" (az már csak vicc, hogy a dolgozat elejét lehelyesírásellenőrizte, de a valódi 3. részben egy tollvonást sem tett? az majd most beadás után fog kiderülni, hogy tartalmilag kevés/nem jó?) azért ide írom, hogy valahol ventilálhassak, és ne a gyereknek mondjam, minek idegesítsem. őt azzal idegesítettem, hogy kiprovokáltam belőle a védőválaszokat arra az esetre, ha megtalálnák undok kérdésekkel.

hú, szerintem az ilyenek azok, amik fűtik az anyatigriskazánt: ha nem ötöst kap erre a munkára, be fogok menni, és megtárgyalom a korrektséget, hogy az IGAZÁBÓL hogy néz ki. szóval jobb, ha ötös lesz és megdicsérik, szerintem.

és akkor ment tovább az élet, három nap nonstop rohanás, munka munka hátán, most legalább annyi lelkierőm van, hogy igyekszem nem rápörgetni az egyik munkát a másik munkára, befejezni, amit elkezdek, fókuszálni a szétválasztásra. a fáradtságom mindig ott mutatkozik meg, hogy elkezdek szétszóródni és 7 dologba egymás után egyszerre belekezdeni...

még mindig nyom 4 projekt, amire időt és energiát kell szánnom, ebből háromnak már tudtam adni belső határidőt, így csak azon kell szorítanom, valami felül ne írja a dolgot. (rendszeres történet)

a kolléga, aki 2 hete kikészített a sürgetéssel (míg a másik releváns, felmondás alatt lévő múlt héten elmagyarázta, ebben ő már egy szalmaszálat sem fog arrébb tenni), tegnap elfehéredve leborult az asztalra, mentők vitték be, és intenzíven kötött ki. azt hiszem, ez a munkahely nem érti, hogy rámegyünk időnként erre a civil bájra.