13

már nem kicsi és még nem nagy - mindig gondolkodtam a bar micvó értelmén, miért pont akkor tartják, miért nem később, a napokban jöttem rá, látva a saját 13 évesem

tegnap a barátjával együtt krumplit meg mézeskalácsot sütöttek itt a hátam mögött. egyszerűen nem volt időm a hómofisz mellett nagyon anyáskodni, tudtam előre, rájuk bíztam mindkettőt. gyönyörűen teljesítették (mínusz a rendrakás), szuperül elfáradtak, és úgy tűnik, élvezték. elégedettek voltak magukkal (én is velük)

azt is a napokban fogalmazgattam, amiből aztán megírtam lappánál, milyen ez a 13. a saját 14-ségemre emlékszem már nagyon, az olyan karakteres érzés volt, tudtam, hogy még egy kicsit gyerek vagyok, de mint egy kalickából, repülni fogok hamarosan, vártam rá, akartam, féltem tőle, de jónak és elkerülhetetlennek látszott. végtelenül hálás vagyok a szüleimnek, hogy valahogy hagyták ezt, rámhagyták, de nem mert nem volt fontos nekik, hanem mert valahogy tudták, milyen fajta és alakú szabadságot kellett hagyni nekem. rám szabva.